Egy öreg, fáradtnak látszó kutya sétált be az udvaromba.
Jól táplált volt, és a nyakörvéről is látszott, hogy van gazdája.
Bejött velem a házba, és elaludt a nappali sarkában.
Egy órával később odament az ajtóhoz, én meg kiengedtem.
Másnap újra megjelent, és megint aludt egy órát a sarokban.
Ez így ment több héten át.
Kíváncsiságból tűztem egy cédulát a nyakörvére:
"Az Ön kutyája minden délután a házamban szundikál".
Másnap a nyakörvre tűzve megérkezett a válasz:
"Tíz gyerekünk van, azért nem tud a kutya otthon nyugodtan aludni. Holnap én is eljöhetek vele?"