Sok jóbarát lassan kidől már a sorból,
Öregszenek már a fák az udvaron.
Szegény anyám haja lassan őszbe fordul,
Telik a nap, fiatalabb nem lesz már ő sem.

A régi ház körül öregszik minden,
A kert, a fák, a fal, s a bútorok.
A régi ház körül nagy élet nincsen,
Sokáig zörgetem az ablakot.
A régi ház körül nagy élet nincsen,
Sokáig zörgetem az ablakot.

Szegény anyám szinte feldúlja a konyhát
Elém kerül minden kedves ételem
S míg én eszem, az ő arcán a hála,
Mesél nekem, szégyenkezem, rég jártam nála.

A régi ház körül élni kezd minden,
A kert, a fák, a fal, a bútorok.
Egy kis gyerek dereng emlékeimben,
Egy kis gyerek, ki már nem én vagyok.
Egy kis gyerek dereng emlékeimben,
Egy kis gyerek, ki már nem én vagyok.

Az állomás megváltozott mint az élet,
A vonatból búcsúcsókot intek még.
Szegény anyám most még mosolyogni próbál,
Majd elmegy ő, s mint az eső, ömlik a könnye.

A régi ház körül öregszik minden,
A kert, a fák, a fal, a bútorok.
A régi ház körül nagy élet nincsen,
Bezárja jól anyám az ablakot.
A régi ház körül öregszik minden,
S a gyorsvonat velem továbbrobog.